A Katolikus Ifjúsági Mozgalom (KIM) alapításának huszadik évfordulója kapcsán az egyesület elnökével, Gábor Miklóssal - aki egyben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottságának irodavezetője is - beszélgettünk az egyházi ifjúsági munka két évtizedes tapasztalatairól, társadalmi folyamatokhoz igazodó változásairól, a sürgető feladatokról és tervekről.

A kezdetekre visszatekintve az alapító tagok egyetértenek abban, hogy az 1989-es politikai változások történelmi pillanata hozta felszínre ezt a mozgalmat. Az akkori összes magyarországi ifjúsági szervezet egyfajta védernyőjeként - Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront elnökének kezdeményezésére - alakult Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsába meghívták Blanckenstein Miklós atyát is, az esztergomi egyházmegye akkori ifjúsági referensét. A kerekasztalnál minden meghívott valamilyen tömegbázissal rendelkező szervezetet képviselt, s ez adta a gondolatot, hogy a meglévő, működő egyházi ifjúsági közösségek, hittancsoportok tagjait egy civil szervezetbe is gyűjtsük - s ezáltal a kialakuló társadalmi ifjúsági párbeszédben képviseletet kapjon a katolikus világnézet. A tagoknak előnyös volt ez, hiszen közösségeikben élhették tovább megszokott életüket, ugyanakkor az ifjúságpolitika és a közélet terén érdekvédelemhez jutottak; a társadalmi kérdések iránt fogékony fiatalok pedig a KIM különböző munkacsoportjaihoz csatlakozhattak, vezetőképzőinken vehettek részt. A lelkes ötletek néha - más szervezetek közreműködésével - egészen törvényjavaslatig fejlődtek. Ilyen gondolat volt, hogy a sorkatonai szolgálatra rendelt, de fegyvert fogni nem kívánó emberek számára megnyíljon a polgári szolgálat lehetősége. Az Antall-kormány megalakulásakor kormányzati hivatalokba is került számos aktivistánk, például Becker Pál (volt KIM-elnök) pénzügyi államtitkár lett.

A rendszerváltás után megélénkülő vallási élet újabb ifjúsági szerveződéseket indított: megalakult több egyetemi lelkészség, a Katolikus Egyetemisták és Főiskolások Egyesülete, sok plébániai egyesület és alapítvány. 1993-ban az első országos katolikus ifjúsági konferencia nyomán öt katolikus régióban - gyakorlatilag az egyetemi városokhoz igazodóan - ifjúsági irodákat kezdett működtetni a Püspöki Konferencia; az egyházmegyei szinódusok után pedig minden egyházmegyében ifjúsági referenst neveztek ki, aki mellett általában önkéntesek csapata is munkába állt. Eközben a kifejezetten politikai érdeklődésű fiatalok a mozgalmak helyett inkább a pártok - a kilencvenes évek közepére megerősödő - ifjúsági szervezetei felé fordultak.

A KIM önkénteseit más feladatokra elhívó társadalmi és egyházi folyamatokkal egy időben létrejöttek a KIM-alapszervezetek, előbb Budapesten és környékén, később vidéken is. Csoportjaink helyi programjaikkal (kirándulás, lelkigyakorlat, tábor, bál stb.) értékteremtők és -őrzők; az önkormányzatok felé civil partnerként tudnak megjelenni, sőt arra is volt példa, hogy - öt-hat plébánia fiataljainak összefogásával -jelöltjük önkormányzati képviselő lett.

Bekapcsolódtunk a világegyházi programokba; például az ifjúsági világtalálkozók szervezésébe is: 1997-ben Párizsba ezerötszáz, 2000-ben Rómába már háromezer magyar fiatal zarándokolt. Részt vettünk a jubileumi zánkai országos katolikus ifjúsági találkozó rendezésében, amely a maga nemében az első volt; fesztivál jellegével később hasonló alkalmaknak adott mintát. Rendszeresen segítséget nyújtottunk nemzetközi (a Taizéi Közösség európai ifjúsági találkozói, a mariazelli „Népek zarándoklata"), országos (Nagymaros, Egerszalók és a Magyar Sydney, a márianosztrai gyalogos ifjúsági zarándoklatok, a teológushallgatók találkozói, a Tájoló ifjúságpasztorációs konferencia, a Keresztény Ifjúsági Találkozók; a középiskolások társadalmi elköteleződését segítő Apostoliskola, a katolikus nonprofit szervezetek munkatársainak szervezett Közéleti Munkatársképző, az Országos Katolikus Ifjúsági Vezetőképző) és egyházmegyei (máriaremetei Karizmák Ünnepe, egyházmegyei ifjúsági konferenciák) ifjúsági rendezvényekhez és képzésekhez önkéntesi munkával, szaktudással és technikai felszereléssel.

2000 óta, az akkor alakult Ökumenikus Ifjúsági Irodával együttműködve segítjük a KözösPont Missziót, amely a nagy hazai világi ifjúsági fesztiválokon teszi kézzelfoghatóvá a keresztény jelenlétet. Az erre a szolgálatra alaposan felkészített keresztény fiataljaink - katolikus, református és evangélikus lelkészek és ifjúsági vezetők bevonásával - jelen vannak a Szigeten és még három-négy fesztiválon.
A világ hangosságával nem vehetjük fel a versenyt, de a magunk eszközeivel résztvevői lehetünk az ifjúsági életnek. Az országos ifjúságkutatási felmérések azt mutatják, hogy drámai változások zajlottak le a fiatalok életfelfogásában, szokásaiban, főleg a kommunikáció terén. Példaként említhető, hogy a gimnazista korosztály szinte kizárólag az internetről tájékozódik, és ódzkodik az olyan társas kapcsolatoktól, ahol a beszélgetés a kommunikációs eszköz. Új módszerekkel és empátiával kell jelen lennünk a mai fiatalok által leginkább használt kommunikációs csatornákon is. Figyelni kell, milyen közegben, kiknek és hogyan beszélünk, mire hívjuk meg a fiatalokat. Mindemellett a legújabb elemzések szerint is tapasztalható, hogy a történelmi egyházakhoz kötődő fiatalok magasabb kulturális igényűek, tájékozottabbak és egészségesebben élnek. Fontos, hogy az iskolai, kollégiumi hittancsoportokban, közösségekben végzett ifjúsági munka során a végzősöknek segítünk megtalálni (akár egyetem után is) az életviszonyaiknak megfelelő egyházi ifjúsági közösséget.
A tavaly novemberben Szombathelyen társszervezésünkben sorra került nemzetközi ifjúságpasztorációs konferencián nyolc közép-európai ország ifjúsági lelkipásztorai, vezetői hasonló tapasztalatokat osztottak meg egymással.

Terveink között szerepel, hogy 2010 őszén több országra kiterjedően együtt szervezzük a már hagyományossá váló „72 óra kompromisszum nélkül" szociális ökumenikus ifjúsági hétvégét. Korunk fiataljai ugyan hosszan távon nehezebben köteleződnek el, de rövidebb akciókra szívesebben vállalkoznak. Fontos, hogy az önkéntesek munkájának szervezését szakmailag megfelelően felkészült csoport irányítsa. Megkezdődött az együttműködés az Európai Unió tagállamaiban működő katolikus ifjúsági szervezetek között is, bár ennek pontos formái még nem alakultak ki.

Tapasztalataink szerint ifjúsági programjaink tervezése, megvalósítása során az állami pályázati rendszert nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen egyházunk az intézmények állami támogatásának megnyirbálásai miatt általában nehéz helyzetben van. A civil szervezetekben végzett munka igen jó iskola lehet egy fiatalnak az egyház társadalmi tanításának valóra váltására, a projektmunkákban, pályázatírásban való gyakorlat szerzésére. Ma már egy nyári tábori pályázat megírása és elszámolása is jelentős odafigyelést és hozzáértést igényel.

A 2010-es évben a szokásos országos rendezvények mellett ősztől szeretnénk a 2011-es madridi ifjúsági világtalálkozó kapcsán egy lelki felkészülési folyamatot kezdeményezni, bevonva ebbe az ifjúsággal foglalkozó lelkiségi mozgalmakat is. Januárban lesz húsz éve, hogy egyesületünk megalakult, a jubileum megünneplésére március 6-án kerül sor. Erre az alkalomra készül egy interjúkötet is, melynek lapjain a mozgalomban korábban tevékenyen szerepet vállaló személyiségek szólalnak meg; ezenkívül fotókiállítással is szeretnénk visszatekinteni az elmúlt évekre. Komoly feladat az egyesület vezetésének folyamatos fiatalítása, és nemcsak a megfelelő személyek, hanem az alkalmas módszerek megtalálása is sürgető, hogy a ma gyorsan változó körülmények között minél jobban elérhessük a fiatalokat, segíthessük szellemi, lelki kibontakozásukat, közösséggé formálódásukat, hozzájárulva egyházunk életének megújításához.

Az interjút készítette: Plichta Adrien
Megjelent az Új Ember 2009. december 19-i számában

nyomtatási nézet