"Nekem a KIM leginkább a taizés buszokat, taizés honlapot, meg a taizéi találkozókat jelenti. Így jutottam el először Taizébe, ami azóta is egyik meghatározó élményem. Aztán még az ifjúsági világtalálkozó Strassbourgban és Párizsban, a JMJ97 is a KIM-hez kötődik, ahol részt vettem a magyar színdarabban. Az is egyik meghatározó élményem, a szerepem a darabban. Sokat megértettem abból, hogy mi mindent élt át Szent István, mint király, mint az ország első embere, mennyire volt egyedül, milyen nagy döntéseket kellett meghoznia, mi irányította Máriához. Még sokakkal tartom a kapcsolatot a színdarabból meg a találkozóról, és nem is biztos, hogy fejben tartjuk, hogy onnan indult a barátságunk." Olivér
„Mit jelent Nekem a KIM? A kérdés alapján egy másik kérdés jutott eszembe, "Mit köszönhetek a KIM-nek?". A vízvezetékeket? Azokat biztos nem, bár ha jól meggondolom, első KIM-élményem pont Rómához kötődik, 2000 nyarán ott lehettem az Ifjúsági Világtalálkozón. A megfelelő válaszon gondolkodva eszembe jutott, hogy megnézem az iwiwen, hány ismerősömet köszönhetem a KIM-nek. Az ABC-n végigmentem, 50 ismerősnél abbahagytam a számolást, mert rájöttem, hogy nem is vettem figyelembe mindenkit, főleg akiket nem közvetlenül a KIM által ismertem meg, hanem csak közvetve. Így is a közösségi portálon fent lévő és megjelölt ismerőseim 10%-át adják azok az emberek, akiket a KIM-nek köszönhetek, ráadásul vannak köztük nagyon jó barátaim is.
A római találkozó amúgy is igen nagy Isten-élmény az életemben, felnőtt fejjel élőben láttam II. János Pál pápát, a sok fiatalt, akik ugyanabban hisznek, mint én, mindezt egy különleges légkörű városban... Azóta eltelt pár év, párszor segíthettem különböző programokon, végül megmaradt ez a szolgálat az emlékeimben, és szívesen emlékszem vissza." Marci
„ Kétszer voltam kanári. A Szentírás napján és a Magyar Sydney-n. Mind a kétszer hatalmas élményt szereztem. Azért mentem el kanárinak, mert a fáradozásunk, amit szívvel-lélekkel tettünk, örömet okozott a rendezvényen megjelenő embereknek. Láttam az arcukon ragyogni a boldogságot, hogy mennyi jól érzik magukat. És ez mindent megér. Mert örömet tudtunk szerezni embertársainknak. És ilyenkor a szívem mindig táncol örömében. Az emberek szemében Krisztus nézett vissza ránk. "Amit a legkisebbnek tesztek, azt Nekem teszitek" - mondta Jézus. Örömet okoztunk az embereknek és ezáltal Istennek is.„ Viki
" Ha szeretnél ráébredni, hogy kreativitásod, teherbírásod, humorérzéked határtalan, akkor gyere kanárinak! :-))" H.C., Budapest
„Az MKK-n keresztül kerültem a KIM-mel kapcsolatba, és 90%-ban velük együtt voltam kanári is (a Városmisszió kivétel volt). Így amikor kanári voltam, a barátaimmal voltam egy közös programon. A KIM-esek nagyon lelkesek, néha kedvesek, de inkább a nagyüzem jut róluk eszembe némi humorral, mint a meghitt barátság. A többi kanárival pedig mindig jól el lehetett azt a néhány órát tölteni, akárkik is voltak ott." Dávid
„Már 2003 óta segítő vagyok az Egerszalóki Ifjúsági Találkozókon, voltam a Magyar Sydney-n is és egyéb kisebb rendezvényeken Eger közelében. Szívesen vállalom a segítést, mert tudom, hogy szükség van ránk. Mindig jó a csapat, akikkel együtt dolgozom és örömet okoz, hogy kicsit belülről is láthatom a szervezést." Katalin Egerből
„Segítettem kanáriként a Városmisszió több rendezvényén, illetve közreműködtem több Karizmák Ünnepén is. Ez számomra egyfajta önkéntes közösségi felajánlás volt, amivel, úgy éreztem, lelki tartozásaimat tudtam megszolgálni, mint egy böjtölési fogadalomnál, vagy más penitenciás tevékenységnél. Ettől függetlenül nagyon jó érzés volt együtt dolgozni a KIM-mel, a fiatalos lendület és a számos már ismerős, vagy csak itt megismert ember igazi családias hangulatot kölcsönzött az eseményeknek, soha nem éreztem úgy, hogy ez munka. Remélem, a jövőben is részt tudok majd venni hasonló tevékenységekben." Kristóf
„Örömmel tekintek vissza azokra a rendezvényekre, amelyeken mint önkéntes vettem részt!
Szerintem hihetetlenül klassz dolog, mert megtanulhatod milyen az, amikor csapatban dolgozik az ember, megtapasztalhatod, hogy egy program mögött mekkora szervezés áll, és milyen az, amikor mindenki rád figyel, mert épp te vagy az információforrás.
Én a magyar Sydney-n vettem részt, és az mondhatom ez volt az évem csúcspontja, még egyik rendezvényen sem éreztem ilyen jól magam. Azt hiszem több kanárival is életre szóló barátságot kötöttem.
Én büszkén viseltem a rendező feliratos mellényt, a legjobban azt élveztem, mikor több társammal is a buszvégállomáson vártuk a rendezvényre érkezőket az első nap, és mindenki megbámult minket, vagy odajöttek kérdezősködni, hogy mit rendezünk.
Maga az elnevezés, mint kanári szerintem először kicsit furcsán hangzik, mert ugye az ember rögtön a madárra asszociál, nevetve emlékszem vissza az olyan szólításokra, mint kolibri, veréb, sárga valami vagy csőrike, mert néha minden voltam, csak kanári nem. Remélem lesz alkalmam még "önkénteskedni". Nagyon köszönöm azt a sok élményt, amivel gazdagodhattam.„ Flóra
„Én a Magyar Sydney-n voltam önkéntes Kanári. Nagyon örültem kérdéseteknek, mert most újra eszembe juttattátok azokat a szép egri napokat!
Mi is volt benne annyira jó? Egyszerűen az, hogy sok fiatal együtt volt. Jó volt úgy végigmenni a Dobó téren, hogy számomra ismeretlen, soha nem látott emberek köszöntek rám és mosolyogtak rám. Egy közös volt bennünk, mindkettőnknek a nyakában ott lógott a sydney-s kártya. Úgy tudtam együtt dolgozni ismeretlen emberekkel, hogy fél szavakból megértettük egymást, és a munka mellett jól éreztük magunkat. Talán mégis a legjobb az egészben az volt, hogy hasonló fiatalokkal tudtam megismerkedni és barátságot kötni! „ Katalin
„Én a Magyar Sydney című rendezvényen vettem részt két évvel ezelőtt. Igazából nem nagyon gondoltunk bele, hogy mit is jelenthet kanárinak, önkéntesnek lenni, de belevágtunk. Már csak a plusz két nap miatt is megérte, amit egy igazán jó kis társaságban tölthettünk el, akik egész végig kedvesek, nyitottak és segítőkészek voltak. Rengeteg emberrel ismerkedtünk meg, mind a "munkahelyünkön", mind a szállásunkon. Én recepciós voltam, esténként pedig a rendezvényeken való elhelyezésekért voltam felelős. A sokszínűség, ami a napokat jellemezte, amíg ott tartózkodtunk, egy új lelki élményt adott nékem, mely arra ösztönzött, hogyha mi fiatalok összefogunk, bármire képesek vagyunk. Talán a világot nem változtatjuk meg, de elindítjuk a változás útján, így egy megtért lélek, aki nékünk ad hálát az úrnak is, boldogságot csalt az arcunkra és kéz a kézben indultunk haza, hogy még több fiatalt buzdítsunk az ilyen rendezvényeken való részvételre. Igazán jók vagytok!„ Kitty
"A KIM-ben az élet szép!
Ahogy Bea mondta, „a friss polgári szolgálatosok még lelkesek", így belevethettem magam az iroda Ápisz-szá alakításába. Az első napok különböző találkozókhoz és nagyrendezvényekhez beszerzett eszközök, és azokról szóló dokumentációk padlótól plafonig érő polcokba való szisztematikus bezsúfolásáról szóltak. Meglepő, hogy a KIM 14 éves története alatt milyen sok minden történt. Mint később erre rájöttem, minden kiló anyag legalább száz önkéntes munkaóra sűrítménye.
A tavasz legnagyobb nemzetközi eseménye a Mariazell-i zarándoklat volt, melyből a KIM is kivette a részét. Amint elvonult a becsomagolt „mobil KIM iroda" a munkatársakkal, azt gondoltam, következik egy pár nap pihi, de a „nép" kiutazása tartogatott még meglepetéseket... Pünkösdkor az Egyház születésnapjára rendeztünk egy garden-partyt Máriaremetén, ebben én is segítettem. A KIM-sátorban Judit ötlete alapján kisgyerekekkel csipeszeket festtetünk.
De a törpök élete nem csak játék és mese... a fantasztikus nyüzsgésben élő KIM-es polgári szolgálatos egyaránt otthon van az OLI hűs pincéjében, az ÖKI augusztusban oly forró irodájában, vagy a Dél-Budapesti APEH-nál, a Mobilitás központjában, de akár a Ferenciek terei MATCH-ban is. Ismeri az utat a Szeminárium konyhájához, a Jezsuitákhoz, tudja, kitől kell elkéri a videó-projektort, már-már összetegeződik a bíróságon az ügyintézőnővel, annyiszor találkozik vele, a postán előre köszönnek neki. A legkülönbözőbb ajtók nyílnak meg előtte, ahol még azelőtt sohasem járt. Olyan titkokat hall, nagyokat és mélyeket beszélget ebéd közben, és közben annyi embernek nyit ajtót, hogy azt korábban gondolni se merte. És ez még nem minden! Ha beszél valamilyen idegen nyelvet (praktikusan angolt), akkor különböző MIJARC-os körökön keresztül akár még Németországba is eljuthat és részt vehet egy 'last minute' három napos nyaraláson.
Őszintén sajnálhatják fiú olvasóink, hogy lassan eltörlik a polgári szolgálatot. Viszont van egy jó hírem; az önkénteseket továbbra is nagy-nagy szeretettel várja a KIM-iroda!
Molnár Sebi, a KIM utolsó polgári szolgálatosa"
(megjelent a MindenKIM hírlevelében, 2004. szeptemberében)
