2007. szeptember 1-2. között az olaszországi Loreto mellett 500 ezer olasz fiatal találkozott a XVI. Benedek pápával. A hivatalos magyar delegecáció 26 fiatalból állt, akik Magyarország különböző egyházmegyéit képviselték. Itt az általuk készített képek láthatók.

További képek feltöltés alatt ...

és egy kis élménybeszámoló...

Szeptember 1-2. között Loretóban 500 ezer fiatal találkozott a Szentatyával. Az eseményre az Olasz Püspöki Konferencia meghívásának köszönhetően 53 országból érkeztek hivatalos delegációk, összesen kb. 800 fiatal. A legnépesebb csoport - mint mindig - a lengyeleké volt, 98-an képviselték Lengyelország különböző városait. A legnagyobb létszámú csoportok között volt Magyarország is, Portugáliával, Franciaországgal és Görögországgal együtt, de jöttek keresztény fiatalok Palesztinából, Jordániából és Oroszországból is.

Az meghívás célja az volt, hogy a külföldről érkezett fiatalok jelenlétükkel gazdagítsák a találkozót, egyesítve ezzel a hitben a Földközi tenger mentén és Európában élő fiatalokat.

Különleges figyelem kísérte a 16 fős ausztrál csoportot, akik azért érkeztek Loretóba, hogy a 2008-as, Sydney-ben rendezendő ifjúsági világtalálkozóra invitálják az olasz fiatalokat.

Magyarországról a hivatalos delegáció tagjaként összesen 26 fiatal indult Loretóba, illetve a háromnapos előtalálkozóra Città di Castello városába. A 26 zarándok különböző egyházmegyékből érkezett: Debrecen, Esztergom-Budapest, Kalocsa-Kecskemét, Kaposvár, Nyíregyháza-Hajdúdorog, Pécs, Székesfehérvár, Szombathely, Vác és Veszprém képviseletében utaztak Olaszországba.

Nehéz eldönteni, mi jelentett nagyobb élményt, az első három nap Città di Castellóban vagy a loretói virrasztás és a „találkozás" a Szentatyával. Az előtalálkozó során szinte megrázó volt, hogy „házigazdáink", a citernai bencés nővérek mekkora szeretettel vettek körül bennünket. Szeretetük napról napra nőtt. A kis umbriai faluban 13 bencés nővér él, többségük idős. Olívaolajat termelnek és van egy könyvkötészetük, ahol még 15. századi francia nyelvű kódexeket is restaurálnak! Az első délelőttön Benedetta nővér - egyike a kevés fiatal nővérnek - vezetett minket körbe a kolostorban és a könyvkötő műhelyben. Ő 2000-ben lépett be a rendbe és tavaly tett örökfogadalmat. Örömmel válaszolt kérdéseinkre, melyek nagyrészt arra irányultak, mennyire más az élet a kolostorban és mennyire nehéz/könnyű elszakadni a hátrahagyott élettől. Ilaria nővér, aki elsőfogadalmasként él a közösségben, arra a kérdésre, hogy milyen az élet a kolostorban, megfontoltan csak annyit válaszolt: teljes.

Szombat reggel indulás előtt a nővérek többsége eljött, hogy elbúcsúzzon tőlünk. Megható pillanatok voltak, amint az idősebbek is megölelgettek bennünket, Benedetta nővér pedig arról beszélt, mennyire sokat jelentett közösségüknek a jelenlétünk. „Bár nyelvünk különbözik, összeköt minket Isten szeretete."

Egyébként az egyházmegye fiataljai változatos programokkal készültek a három napra: városnézés, gyalogos zarándoklat a canoscio-i Mária-kegyhelyre, bűnbánati liturgia, éjszakába nyúló zenés szentségimádás utcai evangelizációval, rockzenei koncert.

Szeptember 1-én késő délután érkeztünk Loretóba. A találkozó színhelye a közeli montorso-i fennsík volt, ahová a buszparkolótól kb. 9 km-es gyalogút vezetett. Útközben már érezni lehetett, nem akármilyen estére készülünk! Egyre több éneklő, jókedvű olasz és külföldi csoporttal találkoztunk, és a loretói lakosok vendégszeretete is rendkívüli volt: a házak végig föl voltak díszítve nemcsak a Szentatyát, hanem a fiatalokat is üdvözlő transzparensekkel. A lakosok kint álltak az utcán és köszöntötték az elhaladó zarándokokat. A magyar csoportnak még zászlója is így lett: az egyik háznál elkértünk egy olasz zászlót és megfordítottuk... (A csoportvezető feledékenysége miatt nem vittünk magunkkal otthonról zászlót, de néhány fiatal szerencsére leleményes volt J)

Az esti program 6 órakor kezdődött XVI. Benedek pápa beszédével és tanúságtételekkel, melyeket zenei betétek gazdagítottak. Miután a Szentatya elhagyta a helyszínt, a műsor folytatódott: továbbra is tanúságtételek és művészi előadások váltakoztak a színpadon. Talán a legmegrázóbb Giancarlo Bossi atya tanúságtétele volt, akit muzulmán fegyveresek raboltak el és 40 napig tartottak fogva a Fülöp-szigeteken, ahol misszionáriusként dolgozott. Arra buzdította a fiatalokat, hogy ne féljenek megvalósítani álmaikat. Őt sem rémisztette el a 40 nap, rövid pihenő után nemsokára visszatér misszionáriushelyére. Emellett akkora szeretettel beszélt még elrablóiról is, amekkora csak kevesekben van meg.

A hivatalos delegációk számára különleges élményt jelentett az éjszakai zarándoklat a loretói bazilikába. Este 11 órakor énekelve és rózsafüzért imádkozva indult a 634 főből álló csapat. Másfél óra gyaloglás után értünk a bazilikához, ahol beléptünk a Szent Házba is. Ezután visszatértünk a montorso-i fennsíkra, hogy rövid alvás után másnap részt vegyünk a pápai szentmisén.

A zarándoklat a vasárnap délelőtti pápai szentmisével zárult. Reggelre az előző esti 400 ezres tömeg már 500 ezresre duzzadt. A Szentatya igen mély gondolatokat intézett a fiatalok felé. Hangsúlyozta, hogy Isten most is a fiatalokat keresi tervei megvalósításához, mint ahogy annak idején Mária is fiatal volt. Fiatalnak lenni nem az életkort jelenti, hanem a szív fiatalságát: képesnek lenni arra, hogy rálépjünk az Isten által mutatott új utakra. Evangéliumi értelemben pedig az alázatosság teszi fiatallá a szívünket. A világ számára az alázatosság egyenlő a lemondással és a vereséggel. Nekünk azonban látnunk kell, hogy az alázatosság, mely a Krisztus által választott út is, nem a lemondást, hanem a bátorságot jelenti. A szeretet győzelmét az önszeretet felett. A kegyelem győzelmét a bűn felett.

Emellett a Szentatya arra ösztönözte a fiatalokat, hogy legyenek éberek és kritikusak, szálljanak szembe az aktuális áramlatokkal, ne tekintsék magukénak a média által sugallt értékeket. Vannak „alternatív" utak is, amelyeket a szeretet jellemez: szolidaritás, őszinte és tiszta szereteten alapuló kapcsolatok, tisztességes munka, a közjóért való cselekvés - mindez talán divatjamúltnak tűnik mások számára, de nem szabad attól félni, hogy másnak látszunk, mint a világ.

A pápa azzal zárta beszédét, hogy a 2008-as sydney-i világtalálkozóra invitálta a fiatalokat. Ebben a környezetben bizonyára sokan kedvet kaptak az úthoz, hiszen a 2 nap hangulata nagyon hasonlított az utóbbi évek ifjúsági világtalálkozóiéhoz.